Amikor az órán a digitális nemzedékekről volt szó, rögtön a
családomban felmerülő kérdések és helyzetek jutottak eszembe, amikor megjelenhettek
azok a különbségek, hogy ki mennyire használja, vagy mennyire szívesen
használja a digitális eszközöket.
Nagyszüleim a „Veteránokhoz” tartoznak. Családi
összejövetelek alkalmával menetrend szerűen odaadják mobiltelefonjaikat, mert „valami
boríték van felső sarokban”. Használják a mobilt ugyan, de amikor csak lehet,
inkább a vezetékes telefont választják, az sokkal megbízhatóbb számukra. Anyukám
az „X generációhoz” tartozik. Okos telefont semmiképp sem szeretne, hiszen úgy
gondolja neki arra semmi szüksége, de nem mondja teljesen haszontalannak. A
számítógépet napi szinten használja e-maliezésre, programok és más információk keresésére,
ügyintézésre, de például Facebook profilja akkor lett, amikor beiratkozott az egyetemre
művészettörténetet tanulni és diáktársai azt mondták, hogy „az lehetetlen, hogy
valakinek ne legyen”. Azóta is főleg azért használja, mert sok tananyagot és
információt ott szerezhet meg.
Én az „Y generáció” tagja vagyok, mindennap használok
számítógépet, telefont és más eszközöket. Először az interneten keresek rá
valamire, onnan gyűjtök információt, de gyakran jobban szeretek például papír
alapú könyvből olvasni. Úgy gondolom, hogy jól boldogulok a modern technikával,
de be kell látnom, hogy egy-két dolog kifog rajtam, gyakran hallok például programokról,
alkalmazásokról, amikkel még sohasem találkoztam. Múltkor a húgom kérdezett
valamit, egy kommunikációs alkalmazásról, én pedig értetlenül néztem rá, hogy
az mi, erre csak csalódottan annyit mondott: akkor inkább hagyjuk.
Összességében én úgy látom, hogy az én családom tagjai
általában beleillenek az egyes digitális nemzedékekbe, és azok a tulajdonságok,
amikről olvastam a digitális eszközhasználattal kapcsolatban igazak ránk nézve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése