2015. október 19., hétfő

A biztonsághoz szükséges...



     A mai órán csoportos feladatként kaptuk, hogy a Facebook nyújtotta lehetőségek közül találjunk olyan funkciókat, amelyeket a gyógypedagógiában is tudunk hasznosítani. Speciálisan, az enyhe értelmi fogyatékosokra koncentráltunk, és nagyon sok előnyét véltük felfedezni:

  • gyors kapcsolattartás
  • minden résztvevő egy helyen elérhető, nem kell váltogatni a csatornák között
  • egymást is tudják segíteni, illetve a tanár visszajelzést adhat diákjainak
  • ismert felület - értelmi fogyatékosok is használják, így ennek ismerete már adott (valószínűleg, ez persze nem evidens)
     Az előbb említett közösségi oldal felkeresésekor hihetetlen mennyiségű információ zúdul ránk. Ezt bizonyos szinten lehet cenzúrázni, szelektálni a hasznos és a nem kívánatos tartalmak között, ám még nekem, felnőtt, ép értelmű személynek is néha nehézséget okoz egyrészt a szűrők használata, másrészt pedig azon tartalmak letiltása, amelyek számomra zavaró. Gondoljunk csak bele, hogy akkor például egy felső tagozatos fiatalnak, aki esetleg enyhe értelmi fogyatékos, milyen veszélyeknek lehet kitéve, ha nem ismeri a biztonsági intézkedések szükségességét, ha nem tudja megfelelően, körültekintően használni a funkciókat. A szakirodalmak foglalkoznak az információs túlterheltséggel, ám a vélemények megoszlanak. Talán ez is egy olyan kérdés, amely mindig is megválaszolatlan marad: jó ez az állandó, leírhatatlan mennyiségű információ, ami körülvesz bennünket? Óvni kell ettől a fiatalokat? Véleményem szerint a túláradó információs felületek ellen nem lehet mit tenni, mindennapjaink részévé váltak. Talán baj, talán nem baj. Az viszont fontos, hogy megismerjük ezeket a tartalmakat szűrő funkciókat, biztonsági óvintézkedéseket, és használjuk, nem utolsó sorban pedig használtassuk őket a leendő diákjainkkal.
     Némely szakirodalom, avagy kutatás szerint a tanulás eredményességét az interperszonális kommunikáció hatékonyabban növeli, mint a számítógép-alapú képességfejlesztő technológiák, valamint a fejlesztő hatású interaktivitás lényege is az interperszonalitáson alapul. Én ezzel maximálisan egyetértek, hiszen a tanár-diák kapcsolatot nem helyettesíthetik az IKT-s eszközök, és ez sosem fog megváltozni - legalábbis reményeim szerint. Tanárra mindig is szükség lesz, illetve arra, hogy feladatkörén kívül (ami természetesen nem elvárás, de a lelkiismeret megkívánhatja) a gyermekek internetes biztonságával is foglalkozzon - és ehhez legyen meg a megfelelő kompetenciája.


Források:

  • Letöltés helye: http://www.infonia.hu/webketto_az_oktatasban.pdf
    Letöltés ideje: 2015.10.19.
  • Letöltés helye: http://ofi.hu/torok-balazs-szamitogep-hasznalat-ovodaskorban-az-orszagos-szulovizsgalat-eredmenyei-alapjan
    Letöltés ideje: 2015.10.19.

1 megjegyzés:

  1. Flóra, próbáljuk meg itt is a megfelelő hivatkozási formát használni: szerző neve (évszám): cím, alcím (ha van). kiadó, kiadó helye. utána az elérés ideje, és a link (utóbbit szépen, erre a célra szolgáló szerkesztőléc menüpontot használva beszúrni) :)
    Valamint amikor azt írja, hogy némely kutatások, akkor oda kellene írni a hivatkozását annak, amelyik ebbe a "némely kutatások" körbe beletartozik, hogy a szegény olvasó utána tudjon nézni, ha érdeklik a részletek.
    Amúgy a poszt jó :)

    VálaszTörlés