Interaktív tábla

Az interaktív tábla azért érdemel kiemelt figyelmet az oktatásban alkalmazott digitális eszközök közül, mert komplexitása révén magába foglalja a többi eszköz előnyét is, valamint „a legközvetlenebb módon segíti elő a multimédia technológiák tanulói célcsoportok szerinti adaptív felhasználását” (Kárpáti, 21. század iskolája, 42). Az interaktív tábla ezen tulajdonságai lehetőséget nyújtanak arra, hogy megreformálják a hagyományos tanítási-tanulási folyamatot. Ennek a reformnak azonban több feltétele is van: egyrészt az anyagi feltétel, hogy az iskola megengedhesse magának pénzügyileg, hogy egy ilyen digitális eszközt finanszírozzon, másrészt a személyi feltétel, ami egyszerre jelenti a digitális eszközt karbantartó személyzetet és az eszközt tanórán alkalmazni képes pedagógust. Ebben a feltételrendszerben a magyar közoktatási intézmények számos helyen elbukhatnak, mert, ha még tudják is finanszírozni az interaktív tábla megvásárlását és fenntartását, akkor is szembesülniük kell azzal a ténnyel, hogy a pedagógusok digitális kompetenciái rettentően hiányosak, ugyanis a tanárképzés nem igazodik az információs-kommunikációs technológiák (IKT) elterjedéséhez az oktatásban.

A szakirodalommal összhangban voltak a gyakorlatban látott tapasztalataim is: bár az interaktív tábla a lehetőségek végtelen tárházát nyújtja a tanulási-tanítási folyamat eredményessége és az oktatás változatossága szempontjából, nagyon sok iskola nem engedheti meg magának, vagy a pedagógusok idegenkednek az ismeretlen, új eszköz használatától. Ezért lenne jó, ha a digitális oktatás a tanárképzés részét képezné.

Felhasznált irodalom: Kárpáti A., Molnár Gy., Tóth P. és Főző A. (2008). A 21. század iskolája. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó