Első blog bejegyzésemben az eddigi órákon hallottakkal
kapcsolatos gondolataimat, személyes élményeimet és Gyarmathy Éva cikkében
olvasott dolgokat fogalmaznám meg, összegezném.
Manapság sok olyan történetet hallani, mikor egyik anyuka
meséli a másiknak, milyen ügyes a három éves kisfia, hogy tudja már használni
az iPad-et, már magának elindítja a YouTube-on a mesét, és már talán jobban is
ismeri azt a „kütyüt” mint ő. Persze nem mindig pozitív
értelemben hallhatjuk azt, hogy a kisebb gyerekek jobban értenek az egyes eszközökhöz,
mint a szüleik „A mai gyerekek már nem is tudnak rendesen
kézzel írni”, „nem olvasnak könyveket”, és „agresszívak lesznek a sok számítógépes
játéktól, filmektől stb.” És mint ez a hétköznapi példa is mutatja,
természetesen vannak pozitív és negatív oldalai is ennek a robbanásszerű
technikai fejlődésnek.
Sokszor jelent problémát, hogy az egész nap a gépe fölött
görnyedő gyerek, elszigetelődik, magányos lesz, magába fordul, s végül teljesen
elzárkózik a környezetétől. Azonban az internet elképesztően nagy
információtartalma, a tizedmásodpercek alatt történő információs áralmás és az
egész felgyorsult és kitágult világnak nem csupán elszigetelő, de összehozó
ereje is van.
„Az információáramlás korábban nehézkes
és lassú volt, ezért a társas
tudásalkotás csak kis hatékonysággal működött.
Most azonban a hálózat összehozhat.”- olvashatjuk
Gyarmathy Éva cikkében. Az a hatalmas és egyre bővülő információ mennyiség,
amely már nagyon sokak számára elérhető, egy új, a régitől igen eltérő
feldolgozási módot kíván meg. Már nem főként a tantárgyi tudásra, inkább az
információ szerzésének tudására, a közös, csoportokban való
tanulás, és az állandó, „életfogytig” tartó tanulás igényére van szükség.
„Ha viszont képesek vagyunk egy
újabb kognitív szintre lépni az inter- és
intraperszonális képességeinkre építve, a
generációk együttműködésében és nem hierarchiájában
gondolkodni, akkor létrejön a hálózat,
amely a társas és az egyéni érdekeket
és értékeket képes összehangolni.
Határtalanok a lehetőségek minden
irányban.”
Gyarmathy Éva cikkének záró mondatai leírják azt az
együttműködési igényt, amelyre szükség van ahhoz hogy a gyermekek akik
beleszületnek abba a világba ahol az internet, és a mindenhol használt
elektronikus eszközök jelen vannak (és persze az idősebb korosztály is),
előnyükre, épülésükre, és ne romlásukra használhassák ennek a világnak a lehetőségeit.
Felhasznált irodalom: https://moodle.barczi.elte.hu/pluginfile.php/30684/mod_resource/content/2/Gyarmati_Eva_Diak_3_0.pdf
letöltve:
2015.09.22.22:05
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése