Gondolataim a digitális bevándorlókról és bennszülöttekről

Jómagam az Y generációhoz tartozok, tehát inkább már a digitális bennszülöttekhez, azonban nem mindenben tartozom oda. Nekem is nagyon fontos, hogy legyen elérhető internet, tudjak információkhoz jutni, facebookozni stb., de nem okoz gondot, ha több napig nem vagyok internet közelében, vagy a könyvtárban kell információ után néznem. Azonban úgy vettem észre, hogy én sem tudok már mindenben lépést tartani például a fiatalabb unokatestvéreimmel, mert ők már olyanokat mutatnak, mondanak nekem, amiről fogalmam sincs. Talán ilyen lehet az is, amikor a mi nemzedékünk próbál valami számítógépes dolgot elmagyarázni a digitális bevándorlóknak, mint például anyukánknak, nagymamánknak, és egyszerűen nem értjük, hogy nem tudják megérteni, pedig az olyan „egyszerű”, mármint nekünk, nem pedig nekik. Ezért is fontos, hogy türelemmel álljunk neki bevezetni őket az internet világába, megmutatni nekik miket lehet megcsinálni gyorsabban az interneten keresztül.

Győrben, ahol az egyetem megkezdése előtt laktam, az egyik informatikai szakközépiskolában működő nyugdíjas klub szervez a győri, Győr környéki nyugdíjasoknak úgynevezett Nagyinet tanfolyamot, ahol a középiskola diákjai tanítják meg a nyugdíjasoknak az internet adta lehetőségeket. Az én nagymamám is már jó pár évvel ezelőtt részt vett egy ilyen tanfolyamon és azóta gyakran használja Skype-t és  a távolabbi rokonokkal többször váltottak már levelet az interneten keresztül. Ezenkívül szinte minden családtagnak a születésnapján küld az interneten keresztül képeslapot. Azonban mivel nem használja mindennap a számítógépet, internetet, így gyakorta kell korrepetálni, segíteni neki valamelyik unokának, hogy véghez vigye, amit éppen kigondolt. Visszatérve a nyugdíjas klubhoz, most szervez egy újabb foglalkozást, ahol az okostelefon és a tablet rejtelmeibe vezetik be a nyugdíjasokat. Ezeknél a tanfolyamoknál a digitális bennszülöttek tanítják meg a digitális bevándorlókat az internetezésre, elektronikus ügyintézésre stb.

Tehát az Y nemzedéknek szerintem szükséges segíteni az idősebbeknek, mert így talán jobban megértik majd, hogy miért is használjuk olyan gyakran internetet, számítógépet. Emellett, ahogy észrevettem a saját környezetemben, a nyugdíjas korosztály nagy érdeklődője és felhasználója az internet adta lehetőségeknek. 

Szabó Éva cikkében lehet olvasni, hogy a tanároknak sokszor segítséget kell kérniük a diákoktól, mert ők sokkal jobban értenek a különböző digitális eszközökhöz, mint a tanárok. De szerintem ezzel nincs semmi probléma, mert nem kell szégyellni azt, hogy segítséget kell a fiatalabbaktól, azért sem mert nekik, ezeknek a digitális eszközöknek a használata természetes, míg az idősebbeknek, akik nem úgy nőttek fel, hogy mindennap számítógépet használtak nem egyszerű megtanulni ezeket. Ezért is tartom fontosnak, hogy legyenek olyan tanfolyamok, foglalkozások, ahol meg tudják tanulni azok a tanárok, akiket érdekelnek a digitális eszközökkel kapcsolatos dolgok.

Itt lehet még információt találni a Nagyinettel kapcsolatban. http://nagyinetkurzus.blogspot.hu/

Szabó Éva cikke

https://moodle.barczi.elte.hu/pluginfile.php/30683/mod_resource/content/2/Szabo_Eva_Digit_szakad_tanarszerep_valtozasa.pdf

A hálózat összehozhat

Első blog bejegyzésemben az eddigi órákon hallottakkal kapcsolatos gondolataimat, személyes élményeimet és Gyarmathy Éva cikkében olvasott dolgokat fogalmaznám meg, összegezném.

Manapság sok olyan történetet hallani, mikor egyik anyuka meséli a másiknak, milyen ügyes a három éves kisfia, hogy tudja már használni az iPad-et, már magának elindítja a YouTube-on a mesét, és már talán jobban is ismeri azt a „kütyüt” mint ő. Persze nem mindig pozitív értelemben hallhatjuk azt, hogy a kisebb gyerekek jobban értenek az egyes eszközökhöz, mint a szüleik „A mai gyerekek már nem is tudnak rendesen kézzel írni”, „nem olvasnak könyveket”, és „agresszívak lesznek a sok számítógépes játéktól, filmektől stb.” És mint ez a hétköznapi példa is mutatja, természetesen vannak pozitív és negatív oldalai is ennek a robbanásszerű technikai fejlődésnek.

Sokszor jelent problémát, hogy az egész nap a gépe fölött görnyedő gyerek, elszigetelődik, magányos lesz, magába fordul, s végül teljesen elzárkózik a környezetétől. Azonban az internet elképesztően nagy információtartalma, a tizedmásodpercek alatt történő információs áralmás és az egész felgyorsult és kitágult világnak nem csupán elszigetelő, de összehozó ereje is van.

„Az  információáramlás  korábban  nehézkes  és  lassú  volt,  ezért  a  társas  tudásalkotás  csak   kis  hatékonysággal  működött.  Most  azonban  a  hálózat  összehozhat.”- olvashatjuk Gyarmathy Éva cikkében. Az a hatalmas és egyre bővülő információ mennyiség, amely már nagyon sokak számára elérhető, egy új, a régitől igen eltérő feldolgozási módot kíván meg. Már nem főként a tantárgyi tudásra, inkább az információ szerzésének tudására, a közös, csoportokban való tanulás, és az állandó, „életfogytig” tartó tanulás igényére van szükség.

„Ha  viszont  képesek  vagyunk  egy  újabb  kognitív  szintre  lépni  az  inter- és  intraperszonális   képességeinkre  építve,  a  generációk  együttműködésében  és  nem  hierarchiájában  gondolkodni,   akkor  létrejön  a  hálózat,  amely  a  társas  és  az  egyéni  érdekeket  és  értékeket  képes  összehangolni.

Határtalanok  a  lehetőségek  minden  irányban.”

Gyarmathy Éva cikkének záró mondatai leírják azt az együttműködési igényt, amelyre szükség van ahhoz hogy a gyermekek akik beleszületnek abba a világba ahol az internet, és a mindenhol használt elektronikus eszközök jelen vannak (és persze az idősebb korosztály is), előnyükre, épülésükre, és ne romlásukra használhassák ennek a világnak a lehetőségeit.

Felhasznált irodalom: https://moodle.barczi.elte.hu/pluginfile.php/30684/mod_resource/content/2/Gyarmati_Eva_Diak_3_0.pdf letöltve: 2015.09.22.22:05

Gondolatok a digitális nemzedékről

     A félév elejére való tekintettel első körben a saját gondolataimat szeretném kicsit összegezni ebben a blogbejegyzésben.
     Ahogy az első két órán beszélgettünk a különböző generációkról, illetve a technika robbanás-szerű elterjedéséről napjainkban, egyre több és több gondolat fogalmazódott meg mind bennem, mind az egész csoportban. Ez egy olyan témakör, amiről rengeteget lehetne beszélgetni, rengeteg tapasztalatot lehetne cserélni azért, hogy ezt a társadalmat megosztó technikát az előnyünkre fordítsuk.
     Édesanyám az X generációba tartozik, soha nem szimpatizált sem az internettel, sem a számítógépekkel, ennek több oka is van. Ám ahogy a kollégái egyre több dolgot beszéltek meg Facebookon, az óvodavezető egyre több dolgot küldött el emailben a dolgozók számára - Édesanyámnak speciel rajtam keresztül tudtak üzenni a kollégái - fontossá vált, hogy lassan megismertessem vele az internetet. Ez odáig "fajult", hogy Anyukám aktív Facebook felhasználóvá vált. Régi ismerősökkel vette fel a kapcsolatot, távoli rokonokkal osztotta meg aktuális élményeit, belátta, hogy a megfelelő módon használva az internet valójában közelebb hozza, legalábbis hozhatja az embereket egymáshoz. Édesanyám viszonylag hamar beletanult, és most már teljesen önállóan tudja használni az internetet.
     Itt megemlítenék egy érdekességet, mely az internetezésre való "rátermettségnek" szükségességét fejezi ki. Az, hogy korosztályom, az Y generáció tulajdonképpen beleszületett a számítógép, az internetkapcsolat elérhetőségébe, tulajdonképpen alapvetővé tette ezen eszközök használatát. Nagymamám idén töltötte be 78. életévét, és a mai napig sehogy nem tudom neki megmagyarázni, hogy lehet az, hogy amit rokonok Veszprém megyéből küldenek fényképet, én pár másodperccel később már meg is tudom mutatni neki. Ő egyszerűen képtelen ezzel a felgyorsult világgal azonosulni, vagy felvenni a fonalat, míg 7 évvel fiatalabb húga már szintén aktív Facebook-felhasználó.
     Vajon ez a korral van összefüggésben? Nagymamám intellektuálisan teljesen friss, tehát ez nem lehet akadálya a technika megismerésének. Akkor vajon mitől lesz egy ember aktív befogadója a modern technikának?
     A kurzus moodle felületére feltöltött Szabó Éva cikkét (linket lásd a bejegyzés alján) olvasgatva is az a gondolat erősödik meg bennem, hogy sokkal könnyebb lépést tartania annak a korszerű felfedezésekkel, újdonságokkal az elektronikai eszközökkel kapcsolatban, aki már szinte okostelefonnal a kezében születik meg... Nekünk, leendő pedagógusoknak az a feladatunk, hogy ezt a lehetőséget ne problémaként, hanem eszközként tartsuk számon.


Szabó Éva cikke: https://moodle.barczi.elte.hu/pluginfile.php/30683/mod_resource/content/2/Szabo_Eva_Digit_szakad_tanarszerep_valtozasa.pdf